Életem egyik legszebb napja volt a mai, ami megért minden fáradozást: az Újpesti Önkormányzat által hirdetett pályázat díjátadóját láthatja. Egyik kategóriájának, az Újpest Kiváló Diákközösségi Munkájáért díjat nyertem el.
Ugyan csak egy kis részét olvasták fel annak, amit csináltam (mert csak így fért bele az időbe), de így is hatalmas megtiszteltetés volt.
Kicsi koromban mindig csillogó szemmel néztem a tévében az effajta eseményeket, gyermeki vággyal, hogy egyszer ott állhassak, legyen nekem is ilyen élményem. Nem gondoltam volna, hogy lesz, oly’ távolinak és olyannyira elérhetetlennek tűnt…
Azonban kaptam egy lehetőséget — amivel minden elkezdődött — a BKSzC Kozma Lajos Faipari és Kreatív Technikum Diákönkormányzatától, amiből aztán rengeteg lehetőség lett.
Majd a kezdeti sikerek után a sulim vezetősége is megannyi támogatást nyújtott ahhoz, hogy fejlődhessek, fejleszthessem a környezetem, a DÖK-öt, a közéletet, és még megannyi mást, de a legfontosabb, amit kaptam, hogy én magam kibontakozhattam.
Ugyan csak hat embert hívhattam a rendezvényre, de rengeteg ember volt, van és lesz is, akik támogattak, ha kiégtem, elfáradtam, vagy szimplán csak vágytam a kizökkenésre, velem voltak és örültek együtt velem, amikor sikereket értem el. Ma a családom (vér szerint és annak tekintve), legjobb barátom és édesanyja, mentorom, valamint a kedvesem kísértek el. De megannyian vannak még, akiket hálám üldöz, akiknek felsorolni is nehéz lenne: a Mennyei Atyám, az ofőm, az igazgató úr, a barátaim és az osztályom…. Inkább nem is folytatom, csak hálás vagyok mindenkinek, mert nem csak üres közhely, hogy egyedül semmit nem értem volna el.
Molnár Ákos 11.b
